Főoldal

A jövőbe látással az a baj, hogy ha tényleg jól csináljuk, meg is tudjuk, mit hoz a jövő. Ez pedig nagy dilemmát jelent, mert vagy hiszünk a szabad akaratban, és a jövendöléssel nem törődve próbálunk változtatni a dolgon, vagy pedig nem hiszünk, és hagyjuk magunkat sodródni az eseményekkel. Persze az első esetben benne van a pakliban, hogy a mi változtatási szándékunk visz bennünket afelé a jövő felé, amit a jövendölés mutatott nekünk. Trükkös, nem?

Mindenesetre nagyon lehangoló dolog, hogy a jövőt mutató információhalmazban nagy valószínűséggel benne találtatik elmúlásunk pontos időpontja is. Vajon ki szeretné előre tudni halála időpontját? Ha ez teljesen elterjedt lenne, valószínűleg drasztikusan növekedne az egy főre eső alkoholfogyasztás, mert nem sokkal a vége előtt már mindenki részegen várná a nevezetes időpontot.

Szerencsére a jövendőmondás és jövőbe látás egyelőre megmarad a vajákos asszonyok és hasonszőrű társaik kenyérkereső elfoglaltságának, és belenyugodhatunk abba a ténybe, hogy a jövendölések valóságtartalma megmarad a per has tippek valóságtartalmának magasságában. Ha valaki egészséges szkepticizmussal tekint a dolgokra, immunis maradhat az efféle turpisságokra, és nem kell félnie, hogy a jövőt ismerve inkább öngyilkos lesz, csakhogy ne érje meg a halála napját.
Van azonban a jövendőmondásnak egy egzakt formája, amely mindig pontos előrejelzéseket ad: ez az égimechanika. A kezdeti feltételek ismeretével és a megfelelő matematikai apparátus felvonultatásával tetszőleges pontossággal előre tudja jelezni az égitestek és egyéb objektumok helyzetét bármely időpontra. Ezzel pedig visszajutottunk a fentebb említett problémára az elmúlással kapcsolatban: ha egy objektum, mondjuk űrszonda az előrejelzés szerint egy adott pillanatban ugyanott fog elhelyezkedni, mint egy másik, nagyobb égitest, akkor bizony tudni fogja, mikor végzi be pályafutását.
Így járt a Cassini szonda is, amely mát 13 éve rója köreit a Szaturnusz körül, most pedig gazdái belevezetik a Szaturnuszba, hogy dicső véget érjen. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, mondhatnánk, de annyit kell megjegyeznünk, a szonda tényleg megtette kötelességét: Lerakott egy kutatóegységet a Titánra, készített egy csomó felvételt és mérést, felfedezte az Enceladus gejzírjeit, és még hosszan sorolhatnánk.
Mindenesetre a Cassini szonda számára teljesen világos a vég időpontja: 2017. szeptember 15, ekkor jön legnagyobb kalandja – megtér nevelőanyja, a Szaturnusz kebelére. Emberi léptékkel mérve még csak épp túljutott a serdülőkoron (20 éve indult el a Földről), de cselekedetei alapján mintha több életet élt volna.

R.I.P. Cassini!

Egy perc néma csend. Mindenki gondolja át, mit ért el élete első 20 éve alatt. Legtöbbünknek az első dolog, amit elértünk, az a kilincs volt, 20 éves korunkban pedig jó esetben egyetemisták voltunk, valahol félúton a bizonytalanság és a kiforrott jövőkép hiánya között.
Itt jegyezném meg, hogy akit részletesebben érdekelnek a Cassini szonda viselt dolgai, az látogasson el egyesületünk hétvégi összejövetelére, ahol behatóan foglalkozunk majd történetével, eredményeivel, persze más érdekes témák mellett. Az összejövetel a szokott helyen, Kovácspusztán lesz, szeptember 22-én este 19:00-kor kezdünk és szeptember 24-én, vasárnap 11 óra tájt indulunk majd haza. Az étkezés individuális. A részvételi díj tagoknak 5€, dákoknak 6€, nem tagoknak pedig 7€. Jelentkezni lehet a  mailcímen.

 A program:

 Bónusz azoknak, akik végigolvasták: a NASA weboldala a Cassiniról, ahol találtok infót arról is, hol lehet majd élőben nézni a közvetítést: https://saturn.jpl.nasa.gov/