Főoldal

A Mars... Sok ember fantáziáját megmozgatta, főleg azokban az időkben, mikor még nem voltak részletes információink erről a vörös bolygóról. Edgar Rice Burroughs hőse, John Carter, a polgárháborús veterán, is a Marson csinál rettenthetetlen harcosként fényes karriert, kihasználva a nagyobb földi gravitációhoz szokott izmait. Bárcsak mondhatnánk, hogy legalább ennyi köze van a történetnek a valósághoz, de még ez sem igaz, mert hősünk ugrásai és mozgása messze túlmutat a realitás határain.

Mindenesetre John Carter hőstetteit 11 könyvön keresztül tárja elénk az író, kellő mennyiségű ellen lekaszabolásának krónikásaként. Ez az a világ, ahol a nők mindig szépek, ruházatuk természetesen hiányos, a hősök mindig daliásak (John Carter az überdaliás, természetesen) és ruha gyanánt szíjakat hordanak keresztül-kasul a testükön, a gonoszok vagy rútak, vagy pedig girhesek. Vagy mindkettő. Ja, és a kockahas természetesen kötelező, fajra, bőrszínre, karok és fejek számára való tekintet nélkül.
Az egésznek annyi köze van a valós Marshoz, hogy létezik a bolygón egy Burroughs kráter, amelyet az íróról neveztek el. Itt jegyezném meg, hogy Tarzant is neki köszönhetjük, róla 28 könyvet írt.
Teljesen más tészta Percival Lowell, aki csillagászként tartotta a Marsot lakott helynek. A témával kapcsolatban több könyvet is kiadott, olyan címekkel, mint Mars, A Mars és csatornái vagy a Mars, mint az élet otthona. Ezek a könyvek nagyon olvasmányosak voltak és hozzájárultak a lakott Mars elméletének népszerűsítéséhez. Csak hát… nem egészen úgy néz ki a Mars, ahogy azt csillagászunk megálmodta.
A Mars felszíni alakzatainak nevezéktanát Giovannini Schiaparelli olasz csillagász alkotta meg . 1877-ben látni vélt hosszú, egyenes alakzatokat, amelyeket canalinak nevezett el, miközben természetes eredetű folyómedrekre gondolt. Egy félrefordítás kellett csupán, hogy beinduljanak a fogaskerekek Lowell agyában, aki megfigyelések hosszú során át vizionált mesterséges csatornákat a vörös bolygó felszínére. Ha pedig mesterséges csatornák vannak a Marson, akkor azokat valakinek létre is kellett hoznia, ennyi volt a marslakók filogenezise, néhány év alatt. Nesze neked, évmilliárdokig tartó evolúció.
Lowell állításait Eugène M. Antonialdi francia csillagász cáfolta meg 1909-ben, pontos észleléseivel kizárta a csatornák létezését és bizonyította, hogy Lowell optikai csalódás áldozata volt.
Ezzel végleg a fantázia birodalmába száműzte a marslakókat, ott viszont köszönik, jól érzik magukat. Ők lettek minden gonosz idegen archetípusa. Ez persze főleg H. G. Wellsnek köszönhető, aki Világok harca című regényében a marslakók támadásáról ír, elegáns és modern módon lezárva a dolgot: a Földet (és ami a legsajnálatosabb, Nagy-Britanniát) feldúló idegeneket elpusztítja egy baktérium. Most lehetne vitatkozni, hogy egy teljesen idegen faj mennyire kompatibilis a földi baktériumokkal (lelki szemeimmel látom, hogy a pánspermia-elmélet támogatói most hátsó lábukra állva bőszen kapálják a földet), de nem fogunk.
A Világok harca futott még egy kört, mikor is Orson Welles 1938-ban rádiójátékot készített a történet alapján, aminek híradóformát adott. Annyira realisztikusan adták elő a műsort, hogy országszerte pánik tört ki, miszerint jönnek a marslakók. Emberek ezrei rohantak megmenteni szeretteiket, rohantak, menekültek, a méltóságteljesebbje pedig a nappaliban üldögélve szopogatta a bourbont, miközben várta a halált.
A sztori szépséghibája, hogy nem teljesen igaz.

A pánik mértékét túltolták a lapok, amelyeknek a bevételi forrását elszipkázta az új médium. A túlzó cikkekkel pontosan a rádió komolytalanságára próbálták felhívni a figyelmet.
A hatás túlpörgetésének másik oka az volt, hogy Hadley Cantril közvélemény-kutató a Támadás a Marsról című 1940-es munkájában elkövetette azt a hibát, hogy felmérése során egy kalap alá vette az állításuk szerint megrémült, megzavarodott és izgatott válaszadókat, mindegyiküket pánikba esettként elkönyvelve. Tette ezt annak ellenére, hogy a harmincas évek végén az emberek gyakran váltak izgatottá a rádiójátékok miatt. Persze ez nem jelentette azt, hogy ezek az emberek az utcán menekültek volna.

Ez csak néhány kis információmorzsa a Marssal kapcsolatos adatok tömkelegéből, aki többre kíváncsi, az jöjjön el egyesületünk hétvégi ismeretterjesztő összejövetelére, ahol a fő téma a Mars lesz. Az összejövetel 2017. május 26-án este kezdődik és 28-án délelőtt ér véget. Az összejövetel helyszíne Kovácspuszta, Ekecs mellett. A részvételi díj tagoknak 5€, diákoknak 6€, nem tagoknak pedig 7€. Az étkezés individuális. Jelentkezni lehet a mailcímen.

 A program: