Mostanában munkaügyileg némi extra terhelésnek vagyok kitéve, aminek az az aránylag kellemetlen következménye van, hogy a szokottnál kevesebb idő és agysejt áll a rendelkezésemre, mikor létre kéne hoznom valamiféle összefüggő szövegeket. Azt hiszem, úgy írhatnám le ezt az állapotot, hogy túl magas a fogalmazásgátló-szintem.
Sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha volna lehetőség néhány klón beszerzésére, habár akkor felmerül néhány probléma. A klónok legegyszerűbben a saját génanyagból hozhatók létre embriók formájában, utána már csak néhány évtized, és rendelkezésre is áll a hűséges, szolgálatkész helyettes, aki bármikor beugrik az ember helyett. Csakhogy ez így nem egészen igaz, ugyanis ahhoz, hogy pontos helyettest hozzunk létre, az egyednek ugyanazon körülmények között kellene fejlődnie, mint az eredeti példánynak. Ehhez pedig vagy a szovjet titkosszolgálatot megszégyenítő módon kellene árnyékfalvakat, városokat építenünk, berendeznünk, magukat helyi lakosoknak kiadó ügynökökkel benépesítenünk, hogy szimuláljuk az összes életeseményt, amin a klónnak keresztül kell mennie. Abba bele se gondoljunk, hogy ha az alany rendszeresen járt nyaralni mindenféle egzotikus üdülőhelyekre, vagy volt egy műrepülő-korszaka. Arról az apró tényről se feledkezzünk meg, hogy miközben a klón fejlődik, az idő nem áll meg, és soha nem fogja utolérni a másolt egyedet.
Lehet, hogy a Bene Gesseritek módszere célravazető lenne: a klónt egy bizonyos korig nevelve és gyilkológéppé képezve extrém fizikai, szellemi és szexuális terhelésnek teszik ki, és így nyerik vissza az eredeti emlékeit. Ezzel a módszerrel is vannak bajok: egyrészt a klónt (gholát) a meghalt eredeti egyed sejtjeiből tenyésztik, és így a klónprojektnek éppen a lényege vész el, miszerint engedelmes helyetteseket szeretnénk létrehozni. A legnagyobb probléma a módszerrel talán az, hogy mindez Frank Herbert (egyébként zseniális) agyszüleménye, és az előző bekezdésben boncolgatott, tisztán tudományos alapú megoldással ellentétben csak egy regényfolyamban létezik.
Egy másik lehetőség az időutazás. Egyszerűen visszautazunk a múltba egy bizonyos pontig, ott megkeressük önmagunkat, majd onnan együtt folytatjuk, a jövő ismeretének kényelmes biztonságával. Viszont itt is itt van a csakhogy. Mivel a múltban már ketten vagyunk önmagunkkal, egy teljesen más jövőt építhetünk magunknak, mint amilyen a múltunk volt az időutazás előtt, mintegy megsemmisítve azt (pláne, hogy ki tudjuk kerülni a buktatókat). Emberfeletti önuralomra van szükség ahhoz, hogy mindent újra végig csináljunk oldalunkon a velünk öregedő kópiánkkal, minden jó és rossz döntést újra meghozzunk, hogy végül visszajussunk az kiinduló időpontunkba, ahol a rendelkezésünkre áll a velünk pontosan egykorú klónunk. Illetve nem. Tekintve, hogy a hipotetikus időutazások soha nem feltételezik az utazó visszafiatalodását, a korkülönbség sajnos megmaradna, így hibás az eszmefuttatás.
Andersen már rég meghalt, mese nincs, még ingoványosabb talajra kell lépnünk. Egyes elméletek szerint velünk párhuzamos univerzumok végtelen sokasága létezik, melyekben minden is előfordulhat. Ha át tudnánk járni köztük, akkor némi keresés után valami jófajta kábítószer felhasználásával be is szerezhetnénk magunknak a megfelelő helyettest. Ha most valakinek a kloroform jutott az eszébe, azt ki kell ábrándítanom, mert az sok mindenre jó (pl. plexit ragasztani), de a meglepetészszerű, rongyot arcba nyomós filmes altatásra pont nem, ugyanis a filmekben bemutatott jelenetekkel ellentétben néhány percig tart, míg hatni kezd, és ugyancsak néhány percig tart a hatása, és ennyi idő alatt tisztességesen meg sem lehet kötözni az áldozatot, nem hogy átcincálni a mi univerzumunkba. Ha a kloroform nem is felel meg a céljainknak, a modern vegyiparra bízvást támaszkodhatunk, a vegyészek gyakorlatilag bármit elő tudnak állítani, csak egyetlen dologba törött bele a bicskájuk: a fogorvosok által használt, gyógytömésnek is nevezett fehér anyag ízesítésébe, amellyel átmenetileg le szokták zárni a fogakat szükség esetén. Nos, sokkal elviselhetőbb lenne a fogászati beavatkozás ha ez a tömőanyag mondjuk whisky, barackpálinka vagy szalonna ízű lenne a mostani penetráns mentol-utánérzés heyett.
Na de vissza a fősodorhoz: Ha igaz a multiverzum-elmélet, akkor igenis van esélyünk találni egy pont ugyanilyent, mint a miénk, és benne a tökéletes másolatunkat, feltéve, ha neki nem jutott már eszébe ugyanez, és éppen nem ránk vadászik rejtőzködve. Be kell látnunk, hogy ha pontosan ugyanolyan, mint mi, akkor ugyanúgy is gondolkodik, és semmi nem gátolja abban, hogy ő is helyettest keressen magának. A kígyó pedig bőszen rágja a saját farkát.
Lehetne még az eszmét bő száron futtatni, de valószínűleg erre sokkal jobb fórum lesz a péntek esti dumaparti egyesületünk október 20-i összejövetelének első estéjén. Az észlelőtábor résztvevőinek arca lassan már a feledés homályába vész, ebből kifolyólag ideje lesz összejönni 2023. október 20-a és 22-e között. Szokás szerint pénteken, október 20-án este 19:00 óra epszilon környezetére lehet időzíteni az érkezést szokott helyünkre, Kovácspusztára. Az akció vasárna, október 22-én délelőtt ér véget.
A részvételi díj tagoknak 12€, diákoknak 13€, nem tagoknak 14€ éjszakánként, ott nem alvás esetén pedig 5€ a napidíj. Jelentkezni lehet a 
mailcímen.
Az étkezést mindenki maga oldja meg, van lehetőség pizza rendelésre, valamint saját étel készítésére is.
Sunes
Az összejövetel programja a következő lesz:
| Dátum, időpont |
Előadó |
Cím |
|
2023. 10. 20. péntek este |
Nagy Sándor |
A élet, világmindenségek meg minden egyéb
|
|
2023. 10. 21. szombat délután |
Marosi Botond Máté |
Veszélyezteti a munkalehetőségeket a ChatGPT és egyéb AI algoritmusok?
|
|
2023. 10. 21. szombat délután |
Nagy Sándor |
A csillagászat legújabb eredményei
|
|
2023. 10. 21. szombat délután |
Marosi Botond Máté |
Miként jutottunk el a geocentrikus rendszertől a táguló Világegyetemig?
|
| 2023. 10. 21. szombat délután | Édes Lili |
Svájci beszámoló Betekintés egy Svájcba szakadt doktorandusz életébe |
A Douglas Adams után szabadon kreált címmel tartunk péntek esti dumapartit, melynek témájául a párhuzamos univerzumok szolgálnak majd
Újabb tanúbizonyságát adjuk annak, hogy a csillagászok nem henyélnek a babérjaikon